Mennyire valósak a reinkarnációs utaztatás alatt átélt emlékek?

Nagyon gyakori kérdés a vendégek és az érdeklődők részéről, hogyha megvan a kellő motivációjuk és eljönnek egy utaztatásra, akkor azok a képek, élmények, amiket átélnek mennyire lehetnek valóságosak?

Először is mindenképpen érdemes a témát több nézőpontból is megvizsgálnunk, ami alapján már egy kellően átfogó képet kaphatunk.

A kiindulási pontunk most az, hogy elfogadjuk azt az állítást, hogy a tudatalattink nem véletlenszerűen hozza fel az adott utaztatás alatt feltörő képeket, hiszen ennél egyrészt jóval komplexebben működünk, másrészt, pedig egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az emberek jelentős része sokkal jobban érzi magát egy-egy reinkarnációs terápia után, gyakran eltűnnek régóta fennálló fóbiák, félelmek, belső gátak, vagy akár látszólag forrás nélküli fizikai problémák.

Tehát elmondhatjuk, hogy valami olyat élünk át, ami segít minket átlépni bizonyos akadálolyokat, feloldani blokkolat, elengedni lejárt fogadalmakat.

De mégis mi történhet valójában?

Személy szerint úgy gondolom, hogy több opció is van, amik egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt, valójában ezek váltakozva jelennek meg a regressziós ülések alatt.

Az egyik lehetőség, hogy megtapasztaljuk egy előző életünket(itt egyébként egyáltalán nem biztos, hogy közvetlen a múlt életünkbe nyerünk bepillantást, van hogy 2-3 életet is ugrunk az idővonalon hátra).

A másik lehetőség, hogy egy ősünk életét éljük újra, mindezt saját előző életként megtapasztalva, így teljesen belekerülhetünk az örökölt, transzgenerációs traumáinkba, megérthetjük, majd elengedhetjük azokat.

A harmadik lehetőség, hogy belépünk a szupertudatba, kollektív tudatba, morfogenetikus mezőbe, vagy nevezzük bárhogy is, majd innen egy olyan ember életébe nyerünk bepillantást, aki nagyon hasonló problémával küzdött, mint mi magunk, viszont az adott személy ezen már túllépett, így az ő példájából és tapasztalataiból közösen tanulva segít ez az emlék átlépni minket a saját problémánkon is.

A negyedik opció, pedig hogy a tudatalattink egy olyan képsorozatot, belső filmet hoz létre, ami által sokkal könnyebben szembenézhetünk a saját problémánkkal, hiszen enélkül túl nehéz lenne és gyakran teljesen képtelenek is vagyunk rá, így viszont egy távolábbi nézőpontból, lépésről-lépésre kerülhetünk közelebb az elakadásunk forrásához, amit már sokkal könnyebben meg fogunk tudni érteni, ezáltal pedig elengedni azt.

Tehát valójában nem az számít, hogy ezek közül az aktuális utaztatás alatt melyik lehetőséggel találkozunk, hanem az, hogy bármelyik is jön velünk szembe, lehetőséget kapunk arra, hogy mélyebben megértsük saját magunkat, tanuljunk, fejlődjünk és felszabaduljunk azon láncaink alól, amit sokszor mi hoztunk létre saját magunknak, gyakran teljesen öntudatlanul és végre úgy éljük az életünket, hogy nem hátráltat minket semmilyen tudattalan belső program, hitrendszer, fogadalom, vagy érvényét vesztett eskü.