Te kinek a szerepét játszod?
A szokásaink, cselekedeteink, viselkedésünk elemei gyakran csupán egy mélyen bennünk élő, tudattalanul általunk létrehozott karakter színészi alakításai. Egy olyan szerepé, akivel tökéletesen azonosulni tudunk – vagy legalábbis törekszünk arra, hogy minél jobban felvegyük azt a szerepkört, amit hozzá társítunk.
Önmagában ez nem lenne probléma. A gond ott kezdődik, hogy ez a belső főszereplő gyakran negatív szokásokat, sőt akár függőségeket is hordoz. Ezeket a mintákat pedig – mivel azonosulunk vele – tudattalanul átvesszük, magunkénak érezzük. Egészen addig, amíg fel nem ismerjük, hogy valami nincs rendben, és el nem jutunk odáig, hogy szeretnénk megválni e vágyott karakterünk egy-egy negatív aspektusától, tulajdonságától.
Hogy jobban érthető legyen, gondolj bele például abba, miért dohányzol (vagy helyettesítsd be bármivel, ami rád jellemző). Mikor és milyen körülmények között alakult ki ez a szokás? Mit adott neked? És mit veszítenél, ha már nem lenne jelen az életedben?
Lehet, hogy úgy érzed, nem tudnád megjeleníteni a maszkulin szerepet, ha nem dohányoznál. Talán azt hiszed, hogy a művészek mindig dohányoztak. De az is lehet, hogy a benned élő tinédzser dohányzik – mert megtanulta, hogy így tud kapcsolódni másokhoz, hogy a szünetekben rágyújtva tud a közösségbe illeszkedni. És elhitte azt, hogy erre szükség van a társasági léthez.
Természetesen a válaszok nem mindig ilyen nyilvánvalóak. Sokszor mélyebbre kell ásnunk, vagy valamilyen véletlen élmény kell, hogy kizökkentsen minket a megszokott szerepünkből. Csak így érkezhet meg a felismerés: valójában kinek a karakterét próbáltuk magunkra erőltetni?
Ha már felismertük, kinek a képét akartuk öntudatlanul követni, ne elégedjünk meg a tudatosítással! Kezdjünk el változtatni, keressünk egy olyan karaktert, akiben valóban megvannak azok a tulajdonságok, amelyekre mindig is vágytunk.
Ezt a választott karaktert próbáljuk megfigyelni, elemezni, megérteni. Képzeletben bújjunk a bőrébe. Figyeljük meg, milyen érzések, gondolatok és motivációk vezetik őt. Majd kezdjünk el jegyzetelni!
Innentől kezdve pedig nap mint nap haladhatsz előre: lépésenként elkezdheted beépíteni ennek az új szereplőnek a főbb jellemvonásait az életedbe. Így – a fake it till you make it, vagyis "játsszd el, amíg valósággá nem válik" elvét követve – idővel valóban azzá válhatsz, legalábbis a tulajdonságait és ezáltal akár az életvitelét, életkörülményit is lemodellezve, akivé csak szeretnél/és amihez megfelelő mennyiségű erőforrást tudsz összegyűjteni, mozgósítani/ !